Személyes történetem

Az érzékelés a szenvedélyem, a munkám és a leghétköznapibb mozzanataim része. Ez akkor tudatosult bennem csak igazán, amikor 2019-ben zsibbadni kezdett, majd lassan érzéketlenné vált a kezem. Mivel felület és felület között nem volt különbség, az anyagok nyelve idővel értelmezhetetlenné vált. A kezdeti bizonytalanság és félelemérzet később hitre és állhatatosságra sarkallt. Ahogy végre elkezdtem visszanyerni a tapintás bizonyosságát, tetten értem, mekkora teremtőerővel bír az akarat. A személyes történetem és korunk kollektív traumái vezetettek el a témaválasztáshoz. Képekkel beszélünk, mozdulatokkal kommunikálunk, jelekkel ideoligizálunk, egy olyan virtuális forradalomban, ahol a kezeink a transzparensek.

Az ékszer mint ideológiai szimbólum, időtlen, nemes, súlya és pillanata van. Olyan objektum, melynek viselésével üzensz, állást foglalsz, vélekedsz.